Napi történelem 2017.07.18

Írta admin 2017. 07. 18. 0 Hozzászólás
Nemzetünk több ezer éves történelme teszi lehetővé azt, hogy a mai naptól elindítsunk egy mindennap megjelenő cikksorozatot, melyben szeretnénk feldolgozni, az éppen arra a napra eső magyar vonatkozású történelmi emlékeket. „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn„. mondta gróf Széchenyi István, a Legnagyobb Magyar, ez a mi generációnk feladata és ezt a célt tűztük ki mi magunk is. 
 
2017.07.18.
 
1926-ban ezen napon Báró Kemény János kezdeményezésére Marosvécsen megalakul a helikoni közösség. az erdélyi magyar írók és költők szabad íróközössége, amelynek fóruma az 1926 és 1944 között évente egyszer Kemény János névre szóló meghívására összeülő marosvécsi találkozó volt. Az első ülésen 1926 júliusában megtárgyalták az erdélyi irodalmi élet helyzetét s írói munkaközösség alapítását határozták el Helikon néven. Azon személyeknek, akik "szeretetet és áldozatkészséget" tanúsítottak az erdélyi irodalom iránt, az Erdélyi Szépmíves Céh, díszoklevelet adományozott és az "Erdélyi Helikon magyarországi barátai" közé választották. Legismertebb tagjai:  Áprily Lajos, Kemény János,  Kós Károly,  Reményik Sándor, Tamási Áron, Dsida Jenő, Wass Albert, 
    
Wass Albert szavai a helikon társaságról: „Első regényem, a Farkasverem megjelenése után, 1936-ban hívtak csak meg először Marosvécsre, az Erdélyi Helikon háromnapos találkozójára. Kemény Jánost, akihez rokoni kapcsolat is fűzött, ismertem már jól.... Ennek az első találkozónak az utolsó estjén olvasta föl Dsida Jenő nagyszerűen szép versét, a Magyar Zsoltárt. Összeszoruló szívvel ültünk ott mindannyian a vécsi vár nagy nappali szobájában, s megkönnyesedett nagyon a szemünk, amikor Dsida Jenő tiszta, érces hangján fölcsendültek a szavak: „Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó, Jeruzsálem… Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem rád tekint népem, te szent, te kárhozott, de drága!”A vers után mély csönd borult a szobára. Kós Károly fölkelt a nagy karosszékből, csontos, bajuszos arcán könnyek csorogtak alá, odalépett Dsida Jenőhöz, és megölelte. „Te taknyos – morogta –, te semmirevaló, hogy mertél ilyen szépet írni…!” Wass Albert
(Florida, 1992 májusában)
Eme gyönyörű verset itt hallgathatják meg Csurka László előadásában, aki részleteket szaval el ebből:
Wass Albert végső nyughelyeKuncz Aladár emlékasztalMarosvécsi kastély1927-es találkozóról készült kép
 
 
 

Hozzászólok

Loading...
Loading...
Loading...