Napi tőrténelem 08.05

Írta admin 2017. 08. 05. 0 Hozzászólás

A péterváradi csata 1716. augusztus 5.

1716 július végén mintegy 120-150.000 fős török haderő indult meg északnak az alig két évtizede elvesztett területek visszaszerzésére. A Savoyai Jenő (1663–1736) herceg vezette Habsburg haderő, mely nagyjából 80.000 főt számlált, köztük mintegy 6300 magyar hajdúval és huszárral, Futaknál táborozott.

Savoyai, ellenfele szándékainak kifürkészése céljából, Pálffy János (1663–1751) tábornagy vezetésével egy erős járőrt küldött felderítésre. Pálffy augusztus 2-án Karlócánál belefutott a törökök 20.000 fős előőrsébe, de a sokszoros túlerő ellenére vakmerően felvette a harcot a törökkel és csak az ellenség több rohamának visszaverése után húzódott a közeli Pétervárad sáncai mögé. Az összecsapás hevességéről Erdődy György (1674–1739) grófhoz intézett levelében számolt be: „Csodálom, agyon nem lőttek, karomat ugyan megh találták, de fáratt lévén a golóbis, megh nem járta.”
A következő napokban a törökök a péterváradi erősség szabályos ostromába kezdtek és a közelítő árkok pár nap után már csak 50-100 lépésnyire voltak a védművektől. Eközben a császári fősereg egységei átkeltek a Dunán és 5-én hajnalban a jobb parton együtt volt az egész haderő.
Savoyai Jenő herceg reggel hét órakor indított támadást a törökök ellen. Középen gyalogságát állította fel, a szárnyakat pedig a lovasság fedezte. A harc azonban rosszul kezdődött. A gyalogság zöme ugyan rendben haladt előre, de középen a hadsorok a sáncból való kilépéskor összekeveredtek, amit a janicsárok azonnal ki is használtak, és teljesen szétzilálták a csapatokat. Sőt nemcsak visszaűzték azokat a sáncokba, de be is nyomultak oda, és már az előrenyomuló egységek hátát fenyegették.
Ekkor Savoyai személyesen avatkozott közbe. Először a második hadrend segítségével helyreállította középen a rendet, majd parancsot adott a lovasságnak, hogy támadjon. A császári lovasság oldalba kapta a mélyen a vonalaik közé nyomult janicsárokat, és szemből is újraindult a helyreállt gyalogsági hadrend támadása. Az egyidejű támadás felmorzsolta a török csapatokat. Maga a nagyvezír, Ali Damad (1667–1716) is elesett, és az ezt követő zűrzavarban a császári lovasság a török tábort is elfoglalta, nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolva. Délre véget is ért a küzdelem.
A győzelem hatalmas jelentőségű volt, hiszen lehetővé tette a Délvidék legfontosabb várának, Temesvárnak a visszafoglalását és az egész Temesköz felszabadítását. A következő évben pedig Belgrád erődje ismét keresztény kézbe került. A háborút lezáró pozsareváci békében (1718. július 2.) a Habsburg Birodalom megszerezte a Temesközt, Szerbia északi részét, valamint a középkori Szörényi Bánság területét

 

Hozzászólok

Loading...
Loading...
Loading...