Napi történelem 2017.07.25

Írta admin 2017. 07. 25. 0 Hozzászólás

Nyugodjanak békében!

1919-ben ezen a napon 10-13 óra között történt a hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság, amely csak egyike az 1919-es évben elkövetett háborús bűnöknek!

Hódmezővásárhely 1919 tavaszán került a román hadsereg megszállása alá. A románok berendezkedtek a városban és úgy tervezték, hogy a békeszerződés után sem kell majd kivonulniuk, mivel Vásárhely Románia része lesz. A román parancsnoksággal július közepén vette fel a kapcsolatot a magyar nemzetiségű Berényi Lászlóval. Nem tudni miként, de Berényi László néhány nap múlva már a román hadsereg egyenruháját viselte.

 Július 19-én a román csapatok között elterjedt a hír, hogy a Magyar Vörös Hadsereg  Hódmezővásárhelyet szeretné felszabadítani, ezért a román katonaság kivonult a városból. A Vörös Hadsereg offenzívája azonban álhírnek bizonyult, a városba mindössze 21 magyar vöröskatona érkezett, ők is csak a románok kivonulásának hírére. A román hadsereg alakulatai július 21-én érkeztek vissza a városba, tisztjeik között pedig már ott volt Berényi László is. A román hadnagyként bevonuló Berényi kinevezte magát Hódmezővásárhely város rendőrparancsnokának. Berényi segítőket is szerzett: csatlakozott hozzá a szintén magyar nemzetiségű Nagy Géza fényképész is.

Berényi rendőrparancsnoki tisztségét leginkább fosztogatás céljára használta fel. A város házait ellenállók és kommunisták után kutatva járta, ám a politikai tisztogatás csupán a fosztogatás álcázására szolgált. A házkutatások során ékszereket, bútorokat, értékesebb tárgyakat foglaltak le. A vagyonosabb családokból Berényiék mondvacsinált ürügyekkel túszokat szedtek, akik csak azután szabadulhattak, hogy családjaik fizettek Berényinek. Berényi pusztán megérzései vagy ellenszenv alapján is letartóztatott embereket, akiket a katonai parancsnokság és a városháza pincéjébe záratott. A bebörtönzött emberek bántalmazásában Berényi maga is részt vett.

Berényi László 1919. július 25-én egy géppuskás osztagot kért a város román főparancsnokától, Zerkovitz hadnagytól. Az osztaggal a városháza pincéjéhez vonultak és az ott őrzött foglyok egy részével, összesen 47 fővel a város keleti határa felé indultak. A menettel találkozó városbelieket Berényiék elfogták és beállították a sorba, így a tömeggyilkosság helyszínére 56 fogoly érkezett. A foglyokat – akik ellen nem csak ítélet nem született, de még eljárás sem zajlott – a Kutasi út mentén lévő Nagy-tanya közelében leterelték az útról. Az embereket előbb a Nagy-tanya pincéjébe zárták, majd onnan kisebb csoportokba rendezve kivezényelték a szántóföldre, ahol a golyószórós osztag agyonlőtte őket. Az kivégzetteket egy hevenyészve kiásott tömegsírba dobták.

A többiektől elkülönítve, a szomszédos Varga-tanya területén végezték ki Vékony Jánost, aki önmagát tolvajnak vallotta és azt kérte, hogy a többi becsületes embert ne alázzák meg azzal, hogy egy bűnözővel együtt kelljen meghalniuk. A vérengzés délután egy óráig tartott, ekkor a román osztag elhagyta a helyszínt és visszaindult a városba.

Az 1906-ben született Tóth Jánosné a történetet így mesélte el:

A Nagy Dezső tanya mögött, befelé a parton állt a Ceglédi tanya. Itt dolgoztunk Szűcs unokatestvérömékkel, amikor géppuska kelepölést hallottunk. Alig később fegyverös román katonák gyüttek be hozzánk és kiterelték a férfiakat. Köztük volt Ceglédi Jani és a Szűcsök. Velük temettették el a kivégzötteket. Amikor a Vékony földre értek, mán ki volt ásva a nagy gödör. A foglyokkal előbb mögásatták a sírjukat, azután lűtték lë űket. A legtöbbnek a fejit lűtték szét. A kukoricalevelekön ott volt a sok vér, mög az agyvelő. Voltak, akik nem kaptak halálos lövést. Amikor rájuk húzták a földet, a föld még percökig mozgott fölöttük. Úgy köllött temetni, hogy a gödörbe ëgy sor embört raktak, azután rájuk ëgy sor földet, míg mindönki bele nem került.

 

Hozzászólok

Loading...
Loading...
Loading...